Róma
Salerno-ból nem túl korai indulást követően célba vettük a következő úticélunkat az "Örök Várost". Nem terveztünk nagyobb pihenést, mivel mindössze 260 km volt a távolság (talán egyszer álltunk meg egy egészségügyi pihenőre). Három és félóra utazás után (autópálya) meg is érkeztünk Rómába, említésre méltó közlekedési anomáliáról nem tudok beszámolni, hamar el is értük a megadott címet, de itt azért volt némi őrület. Sajnos a napok óta tartó kánikula és kimerítő menetelés miatt már türelmetlenek voltunk egymással így sajnos össze is kaptunk. Nehezen találtuk meg a szállást és a hozzá tartozó zárt parkolót, de kisebb válást követően azért meglett. Szállásunk a Roma Resort Colosseum, a város központi részén, remek kiindulópontnak bizonyult, mert könnyen elérhető volt a tömegközlekedés (metró, busz, sajnos egyiket sem használtuk ki :)). A szállás egy éjszakára tökéletes volt. Tágas, jól felszerelt, de picit tán lepukkantabb volt, mint amire számítottunk. A parkolás zárt, de igen szűk helyen volt lehetséges, a recepció egy eldugott kis helységben volt a bérház földszintjén, sajnos egy alig észrevehető kis tábla jelezte, hogy ezt keressük. Ettől eltekintve ajánlom a szállást, mert 1-2 éjszakára tökéletes az elhelyezkedése miatt.
Rendeztük sorainkat és megbeszéltük a nézeteltérést a magunk módján 🙂 és belevetettük magunkat a város felfedezésébe. Első uticélunk a Colosseum és mivel kemények vagyunk, gyalogszerrel vágtunk neki a 43° fokban, mert csak 1,2 km a távolság. A belépőket már jó előre megvettük a Tiqets alkamazás segítségével így elsőbségi bejutás kecsegtetett minket létesítménybe 17 órakor + napi buszjegy. Útközben megálltunk a Parco del Colle Oppio parkban ami ókori műemlékekkel, köztük Traianus fürdőivel és Nero házának romjaival kecsegteti a látógatóak. A park nagy és csodálatos is egyben, de sajnos a nagy kánikula megincsak gátat szabott a nagyobb sétának. A Colosseum a park mellett található közvetlenül, hamarabb odaértünk, így sajnos várakoznunk kellett kb 40 percet, ami nem volt kellemes ebben a melegben. Érdemes megemlíteni, hogy számtalan india kínál jegyet a Colosseumba illetve a Hop-On Hop-Off buszra, ez utóbbit ajánlom is, ha korán indul valaki város felfedezésére. Egy kis közérdekű információ, ebben az időpontban nem voltak kígyózó sorok a pénztárnál sem és miután bejutottunk ott sem volt elviselhetetlen az embersűrűség :). Fontos infó, hiába érkeztünk előbb 10 percel 17 óra előtt nem engedtek be minket, pedig nagyrészt senki sem várakozott a jegyellenőrzésnél.
Trevi-kút (Fontana di Trevi) és miegymás 🙂
A Colosseum megtekintése után a Trevi-kút volt a következő látnivaló. Részben busszal, részben gyalog közelítettük meg és közben sok csodát láttunk. Hamarosan meg is éheztünk és beültünk az első jónak tűnő étterembe (Hedera), ami egy hangulatos sikátorban volt. Az ételek rendkívül ízletesek voltak és az sem zavart minket, hogy a pincérünk enyhén túlvezérelt volt és úgy tűnt nem erről a bolygóról származik :). Vacsora után a via del Corso-n folytattuk utunkat, ami összeköti a piazza Veneziát a piazza del Polpolóval. Néhány designer márka boltja megtalálható ezen az úton a különböző stílusú paloták mellett. Pár perces séta után elérkeztünk a Trevi-kúthoz, de még mielőtt közelebbről is megcsodáltuk volna elfogyasztottuk nyaralásunk legjobb fagylaltját (ez valami brutál jó volt, Gelato g Italiano). Emberek, ez valami csodálatos, ez a kút brutálisan szép és monumentális! A kút körül nyilván rengeteg ember volt, de azért még élhető és le is tudtunk menni a lépcső elé ahol egy picit le is lehetett csüccsenni. Sokáig nem tudtuk fesztelenül élvezni a látvány és a hangulatot, mert a jelenlévő rendőrnéni hangos síppal jelezte, hogy azonnal fejezzük be amit csinálunk. Elsőre nem esett le, hogy milyen galádságot is követtünk el, de közelebb lépett és elmondta, hogy nem kellene fagyit enni a kút közelébe, természetesen betartottuk a kérését, mert igen morcos volt, meg amúgy is :). Lassan készültünk tovább állni, de utunkat állta egy újabb "migráncs" ezuttal Ghánából :). Ő talán még Dudunál is jobb fej volt, jót poénkodtunk és ő is megajándékozott minket némi gagyival, de a végén bizony kért vagy inkább követelt némi kápét. Aki rutinosabb volt és el akarta hessegetni, akkor még nem értettem a miértjét, lehúzás volt az egész, de mindegy mi bírtuk Sambát. Következő élmény a Piazza Navona-án ért minket ugyanis épp egy akrobatikus karikaművész (ezt én találtam ki 🙂 ) szórakoztatta a nagyérdeműt. A tér gyönyörű, szökőkutakkal, szobrokkal díszeleg a maga nagy mivoltában. Húsz perc bámészkodás után irány a Vatikán.
Vatikán
1,5 óra és 3,5 km gyaloglás után elérkeztünk az utolsó, de a legnagyobb hatást rám gyakorló helyszínünkhöz. Irtózatos meleg, borzasztó fáradság uralkodott el rajtunk így este fél tíz tájékán, de azt mondtam és mondom, hogy megérte. Érdekes ez a dolog, mert erre voltam a legkevésbé kíváncsi, mert ha nem is üldözöm, de a vallással és ezzel az egésszel úgy vagyok, hogy nem is érdekel, nem is értem és nem is akarom érteni (ezuton is mindenkitől elnézést kérek). Nem is nagyon tudok mit írni, egyszerűen lenyűgözött és felülírta a fáradtságot is (egy ideig :). Nem volt tömeg, sőt, volt néhány turista rajtunk kívül, de elenyésző számban. Ahogy közeledtünk a Via della Conciliazione-én a Szent-Péter bazilikához a látkép csodálatos és egyre jobban kezdett érdekelni a Vatikán. Említettem, hogy nem vagyok vallásos, de mégis ezen a helyen valami leírhatatlan érzés járt át (jelzem, hogy nem fogok megtérni vagy ilyesmi, de tény, hogy hatást gyakorolt rám ez a hely). Megnéztük a szökőkutakat, az obeliszket a Szent-Péter téren, majd leültünk egy kicsit a lépcső aljára és átadtuk magunkat ennek az érzésnek. A késői időpont miatt másra nem volt lehetőségünk, ezért lassan felkerekedtünk, hogy visszatérjünk a szállásunkra. Lassan, de nem túl nagy meggyőződéssel haladtunk kifelé és végig velünk maradt ennek a nagy jelentőségű helynek a "szelleme". Egészen addig tartott, mig rájöttünk, hogy baromira nem tudjuk, merre az arra...
Tanakodtunk, hogy merre és hogyan induljunk vissza a szállásra és egyértelmű volt, hogy a gyaloglás már nem opció, mert már egyikünknek sem megy. Próbáltuk a google maps segítségét kérni metró vagy buszmegálló megközelítésére, de valahogy nem boldogultunk. Ahogy közeledtünk az utca végéhez megláttam, hogy néhány rendőr állomásozik a sarkon és felvetettem, hogy kérdezzük meg. Tündének már nem volt ereje, hogy olaszul beszéljen vagy gondolkozzon, így mondtam, hogy semmi baj, hátha tudnak angolul. Szerencsénk volt, az egyikük beszélt angolul és nagyjából elmagyarázta, hogy merre menjünk, de valahogy nem volt meggyőző, majd azt javasolta, hogy kérdezzünk meg egy taxist. Na, ez egy remek ötlet volt, erre hamarosan fény derült amikor az épp arra kanyarodó taxist leintettük és próbáltuk neki elmondani, hogy mi is a cél. Összenéztünk a csajokkal és egyre gondoltunk, ha nem túl lehúzós árat mond, akkor bizony taxizunk. Így is lett és megérte az a 32€, mert végre nem kellett caplatni az utcán és még egy jót beszélgettünk is a rendkívül jó fej sofőrrel. Így hát jó szájízzel értünk a szállásra és mindenki hulla fáradtan indult a mosdóba, majd lefeküdni. Másnap irány Rimini, reggeli után...
