Salerno
Két gyönyörű város , egy Autogrill a pályán és ~760 km megtétele után megérkeztünk Salerno-ba.
Az előző napi kellemes hőmérséklet (28-30°) után betört a kánikula és ezt a városba érkezés pillanatában hatványozottan megéreztük a hosszú, klímás autóban töltött idő után. A szállásunkat (Acquasalata) a város Pastena bérháznegyedében foglaltuk, (sry a megfogalmazásért, nem tudom jobban leírni) kicsit olyan érzés volt, mintha a budapesti belvárosban lennénk. Eltekintve a számtalan robogóstól... jah és a pár méterre található tengertől :). A megadott címhez érve a tulajdonos Hölgy már várt minket az utcán. Gyors egyeztetés után leparkoltunk a ház parkolójában, ami ingyen állt rendelkezésünkre és bár a kaput nem zárták, de biztonságban pihenhetett. A hatodik emeleten (Magyar viszonylatban kb. 10. emelet) volt a két szobánk, a tulaj septiben elmagyarázott mindent és már ment is a dolgára.
Közös konyha/étkező volt a szálláson, aminek a teraszáról megcsodálhattuk a tengert is már amennyi látszott az iszonyatos párás levegőben. A konyha jól felszerelt, minden is volt ami, kellett. A szobák tiszták és jól felszereltek, kényelmes ágy, minibár, széf, stb.. Természetesen a mi szobánkban volt terasz kilátással a tengerre. Nagyon nem élvezhettük, mert a Tünde tériszonya nem volt kompatibilis a keskeny terasszal és annak magasságával. Én azért esténként kiültem egy cigire, bár sokat nem lehetett látni, a tavalyi Horvát tengerparti szállásunkhoz nem hasonlítható élvezeti értékben.
Felcuccolás, kipakolást követően megcéloztuk a tulaj által ajánlott tengerparti éttermet némi kalóriabevitel célzattal. Én személy szerint az utcán légzési nehézséggel küzdöttem a nagy páratartalom miatt. Izzadtunk, mint a lovak, de leküzdöttük azt a 300 métert ami elválasztott minket a vacsitól. Néhány perc séta után megtaláltuk az említett éttermet, ami tele volt és kizárólag a bisztró részen tudtunk egy műanyag asztalnál helyet foglalni. A pincérek kedvesek voltak, már, ha volt egy szabad percük odajönni hozzánk a rengeteg vendég miatt. Szerencsénkre pizzát azért tudtak ide is felszolgálni így nem volt kérdés, hogy mi lesz a vacsi. Italválasztás picit viccesre sikeredett, mert a pincér csajszi még hírből sem hallott olyat, hogy icetea. Pár perc értetlenkedés után ráérzett, hogy mit szeretnénk, mert meg nem értette, pedig Tünde olaszul én angolul a csajok pedig mindenféle nemzetközi jelekkel próbálták elmagyarázni eme nedű mivoltát. Végül kinyögte, hogy "ááááh, EstaThe", jól összemosolygott a banda és türelmetlenül vártuk a frissítőnket, ami kisvártatva meg is érkezett. Hamarosan az étkeket is megkaptuk, amit gyorsan fel is faltunk. Hamarosan ismét egy kis értetlenkedésbe fulladt az érdeklődésünk, aminek az apropója a tulaj által említett közelben található metró állomás, ami bevisz minket a központba (Salerno Centrale). Kérdésünkre, hogy merre találjuk a metró állomást a pincér srác válasza az volt, hogy itt ugyan nincs metró csak busz. Nem jutottunk előrébb így lezártuk egy "ok"-val a kérdést. Miután fizettünk (3 pizza + üdítők kb.: 25€) visszasétáltunk a szállásunkra, de közben egy kis éjszakai kagylógyűjtés is belefért a szomszédos strandon és a hullámtörőn, ami óriási kövekből állt és hosszan benyúlt a tengerbe. Kagylókeresgélés közben feltűnt a sötétben két világító, mozgó valami a tengerben, kis tanakodást követően rájöttünk, hogy a helyi vendéglátóipari egységek emberei épp friss kagylót gyüjtenek a népnek másnapra :). Visszaérve jól esett egy fürdés a hangulatvilágítással ellátott tágas "élményfürdőszobában", ezután fekvés és élményfeldolgozással hangoltunk az alvásra.
Másnap reggel 8 óra körül ébredtünk. Már ebben a korai időpontban is rendkívül meleg volt kint, de szerencsére a klímák jól működtek. Reggeli közben megismerkedtünk egy helyes, fiatal német (indiai) párral, akik átutazóban voltak. A reggeli teljesen rendben volt, a hűtőből több féle felvágottat, sajtot, gyümölcsöt és egyebeket lehetett választani. Kapszulás kávé, teák, kétszersült állt a rendelkezésünkre az elengedhetetlen teavajjal és lekvárral kiegészülve. Nem volt nagy választék, de ami volt az finom volt.
Első nap | Salerno - Nápoly
Metró
Na, ez egy érdekes dolog, mert semmi infót nem találtunk a salernoi metróról, de végül nagy nehezen a neten felleltük, hogy merre van a megálló és valóban kb. 400 méterre található a szállásunktól. Érdemes megjegyezni, hogy ez tulajdonképpen nem is metró. A földfelszínen közlekedik és inkább olyan, mint nálunk az elővárosi vonat. A lényeg, hogy közel volt és még a menetrendet is megtaláltuk, amit magukhoz képest tartanak is 😊. A Pastena-tól 2 megállót kell menni a központig és a szemben lévő bisztróban a jegyeket is megvettük(3€/fő/oda-vissza út), amit a felszállás előtt érvényesíteni kell az erre a célra alkalmas eszközökön. Első utunkon nem érvényesítettük a jegyünket, mert nem tudtuk, hogy hogyan kell 😊 szerencsére kalauzzal nem találkoztunk, mint ahogy a 3 nap alatt egyszer sem láttunk, de azért ne kövessétek a példánkat, mert nem ismertek a szankciók. Az út mindössze 10-15 perc ezen a kényelmes, klímával ellátott szerelvényen. Indulást követően egy hosszabb alagúton mentünk át, majd Salerno nem túl szép külvárosát csodálhattuk meg (kb., mint Kőbánya felső). Hamar beértünk a központba, leszállást követően egy kisebb téren találtuk magunkat. Lesétáltunk a kikötőbe, ami egy 2 perces gyalogút kb., nagy nézelődést nem terveztünk, mert nagyjából egy óra múlva indult a vonatunk Nápolyba. Salernónak két kikötője van az egyik az óvárosi részen, ott található a teherkikötő is. A másik ahova lesétáltunk a Concordia, ez kisebbik talán, ahonnan a Travelmar sétahajók indulnak (Menetrend) az Amalfi partra és egyéb destinációkra. Itt megváltottuk a hajójegyeket a holnapi "Amalfi kalandra".
Amíg nem jutottunk be az óvárosba, számomra csalódás volt a város. Nem túl szép bérházak, a mellékutcák koszosak, sok a szemét és néhol az illat sem az igazi. A szálláshelyünkhöz közeli strandok nekem taszítóak, koszosak, nem is strandoltunk ezen a részen. Ez a dél-olasz város ideális kiindulópontnak tűnt, hogy bejáruk a régiót amennyire az időnk engedi. Többek közt azért is választottuk Salernot, mert olcsóbbnak tűnt, mint a környező városok bár ezt nem jelenteném ki kategorikusan. Érdekessége, hogy egy ideig a magyar királyság része volt. Összeségében egy tiszta, rendezett város. Az állomás néhány percre van a kikőtől, ahonnan a hajótúrák indulnak. Olaszországi viszonylatban kimondottan biztonságosnak mondható Salerno városa.
Nápoly
Az első kirándulásunk a környéken a terveink szerint Nápoly volt, túl hosszas beszámolót nem tudok írni, de azért érdemel egy külön bejegyzést, amit a fenti linken találtok.
Salerno Óváros
Nápolyi rövid kalandunk után visszatértünk a szállásunkra és egy pihi és készülődés után felkerekedtünk, hogy felfedezzük Salerno óvárosát. A nagy meleg miatt és egy kicsit a kényelem jegyében is az autót választottuk célunk eléréséhez. Mindössze 10 km-re található az óváros, de a forgalom és wazze közös erővel gondoskodott róla, hogy majd 20 perc volt mire elértük a kiszemelt parkolót. Azért ez a parkoló lett a befutó, mert könnyen megközelíthető és közel van a Lungomare-hoz ami Salerno-ban az egyik legjobb hely. Szerintem szenzációs hely, élveztük a tengerparti sétát, a gyönyörű kilátást az Amalfi-part környékére, már amennyire a páratartalom engedte ebben a hőségben. Aki ide ellátogat az nem fog csalódni, rengeteg étterem, kávézó, a tenger és a város közötti csodás panoráma fogja fogadni.
A Lungomare a város egyik legdinamikusabb helyszíne, amely napközben és éjszaka is élettel teli. A sétányon rendezvényeket, koncerteket és egyéb kulturális eseményeket is szerveznek, így mindig van valami, ami érdekes lehet a látogatók számára.
Ott létünk idején éppen egy strandfoci bajnoki zajlott (gondolom) a helyi csapat és a számomra ismeretlen ellenfél között. Kicsit sikerült bele pillantanom a mérkőzésbe és lenyűgözött a játékosok és a nem kisszámú nézőközönség szenvedélye. Igazi Dél-Olasz csemege volt ez, egy kis játékosok közti verekedéssel tűzdelve, ha nem tudnám, hogy olaszok, akkor is egyértelmű lenne :). Megjegyzem több néző volt, mint egyes ,agyar nagypályás első osztályú bajnoki meccsen.
És eljött a pillanat, első olaszországi strandolás, a helyszín a Spiaggia Santa Teresa, nagyon pici hely volt, ami a meccsnek is köszönhető volt, mert a strand nagyrészét ilyenkor elfoglalja a pálya. A salernoi strandok továbbra sem szimpik, itt is azt éreztem, hogy igénytelen a környezet az eldobott csikkek és egyéb szemét miatt, félreértés ne essék nem volt annyira gáz, de nekem mégis ez jött át. Viszont a tengerre nem lehetett panaszunk, sőt nekem jól esett volna, ha egy kicsit hűvösebb a víz, de így is hűsítő volt ebben a kánikulában. Rövid strandolás után összeszedtük magunkat, zuhanyoztunk a strandon található ingyenes tusoló alatt. Közben egy nagyon édes kiskutyával is összehaverkodtunk aki egy olasz családdal volt és teljesen szabadon ólálkodhatott kölök létére (Végre egy öleb, akit nem ölben hordanak, nehogy koszos legyen a lába 🙂 ).
Óváros, avagy a Centro storico...
A Lungomare-n indultunk el a Concordia kikötő irányába, majd egy szimpatikus utcába befordultunk és megérkeztünk az igazi óvárosi negyedbe. A Via dei Mercanti egy hosszú, festői sétálóutca, ami keresztülfut az óváros fő területén. Gyönyörű régi épületek, kávézók és éttermek megszámlálhatatlan mennyiségben hozzák az igazi Olasz hangulatot. Jó néhány látnivalót találhatunk, ezek közül a talán a legjelentősebb a 11. században épült Salerno katedrális ahol megtalálható Szent Máté sírja mely az egyik legfontosabb szentély a keresztény vallásban. Számos múzeum is található az óvárosban, amit sajnos sem módunk sem időnk és nem utolsósorban az érdeklődésünk sem volt megtekinteni abban a pillanatban, de azért egyet megemlítenék, az Archeológiai Múzeumot, melyben megtekinthetők az ókori római város romjai is.
Bóklászva ezekben a rendkívül hangulatos utcákban, sikátorokban, egyre inkább magával ragadott minket az igaz Dél-Olasz életérzés és ennek megfelelően az éhség is. Számtalan étterem és trattoria között megtaláltuk azt (mint később világos lett számunkra) ahol igazán megjött az az érzés, amire vártunk az egész nyaralás során. Igazi olasz családi vendéglátóhely az A'Corte, helyi tulaj, helyi kaják és a végtelen kedvesség. Tulajdonképpen nem is vacsoráztunk igazából, mert a lányok bruschetta-át ettek, nekem pedig összedobtak egy tálat, mindenféle finomsággal (kiemelném a vezuvio paradicsomot, az valami csoda volt). Miután elfogyasztottuk ezt az egyszerű mégis élményszámba menő "vacsorát" visszasétáltunk a parkolóba és visszaindultunk a szállásra, mert másnap ismét hosszú nap várt ránk.
Második nap | Amalfi-part és ismét egy kis óváros...
A második napunkat az ébredés és reggeli után az Amalfi-part felfedezésével terveztük eltölteni, ami részben valósult csak meg, ennek részleteit egy külön bejegyzésbe írom le a fenti linken.
Vissza az óvárosba...
Miután visszaértünk a szállásunkra az Amalfi partról terveinknek megfelelően rendbe szedtük magunkat és elindultunk ezúttal a helyi vonattal az óvárosba. A pályaudvar közvetlenül a kb. másfél kilométer hosszú fő bevásárlóutca a corso Vittorio Emanuele mellett van, ami egészen az óvárosig húzódik. Szerencsére tömeg nem volt, sőt egész kevesen voltak ezen a részen, amit nem is sajnáltunk, egyébként a pályaudvarnál állandó katonai jelenlét volt, így a biztonság nem kérdéses :). A csajok és én is nagyon szeretünk shoppingolni 🙂 így egyértelmű volt, hogy ezen a csodás sétálóutcán hatolunk be az óvárosba. Bár vásárlást nem terveztünk csak nézelődés volt a cél, azért jó néhány boltba benéztünk és egy napszemüveg csak horogra akadt. Volt itt mindenféle luxus márka és olcsóbb kategória is, nagyából, mint otthon a Váci utca, az árak is hasonlóak voltak, tán még egy kicsit olcsóbbak is.
Hamarosan elértünk az óvárosba és miután megéheztünk, kerestünk egy szimpi éttermet ahol pótoltuk az aznapi elégetett kalóriát. Sajnos olyan hangulatos és eredeti étkezdét, mint előző este nem találtunk (választék az volt bőven étteremből, de annyira fáradtak és elcsigázottak voltunk, hogy az első szimpire esett a választás), de ez sem volt rossz, főleg, hogy a Drágám élete legjobb paradicsomos pastáját ette, de nem jött rá, hogy mitől is volt annyira finom (gyanítom a jó paradicsom és parmezán miatt). Miután megettük a vacsorát és visszavonatoztunk a szállásunkra, összepakoltunk majd lepihentünk, mert másnap várt minket Róma...
